Végre itt a jó idő, a péntek és a szombat délutánt biciklin töltöttem. Elmentem felfedezni néhány új helyet, ahol még nem jártam bringával (vagy anélkül sem). Hát mit ne mondjak, elég érdekesen vannak megoldva a bicikli utak. Vagy nem vezetnek sehova, vagy ami igen, abban is hiányok lépnek fel. Egyszercsak végük van valahol, aztán pár száz méter után folytatódnak valahol, de neked kell kitalálni merre kell menni, hogy rátalálj a folytatásra. Volt, hogy visszafordultam, miután rájöttem, hogy rossz irányba indultam, és másodjára találtam meg a jó irányt. De volt olyan is, hogy csak onnan vettem észre, hogy eddig rossz iránya mentem, hogy egyszercsak becsatlakozott a bicikliút abba az útba ahol én mentem.
Sok helyen persze úgy oldották meg a bicikli út építését, hogy ha elég széles volt a járda, a közepére húztak egy sárga csíkot. Ahol nem elég széles, ott kiraktak egy táblát, hogy közös gyalogos és bicikli út. Ezek a legszebbek. A gyalogosok egyáltalán nem figyelnek, sőt a legtöbb erős késztetés érez, hogy nehogy egyenesen menjen, szeretnek össze-vissza kóvályogni. Ezt itt még valamennyire meg is értem, mert a többség nem is tud róla, hogy ez bicikli út (is). De valamiért a sárga csíkkal kettéosztott úton is előszeretettel sétálnak a biciklinek kijelölt részen. De ez még mindig jobb esetnek számít, mert ilyenkor még gyakran van hely kikerülni a gyalogosoknak szánt járdaszakaszon. Az a legszebb amikor hordában járnak, és teljes szélességben elfoglalják az utat, vagy amikor akkor is a bicikli útra mennek amikor ott gyalogos rész nem is lenne. De még ezzel sem lenne különösebb baj, ha figyelnének és félre állnának ha jön egy bicikli, vagy hagynának helyet ahol ki lehet őket kerülni. A többség azonban úgy közlekedik mintha ő lenne az egyetlen ember az egész környéken. Simán belépnek elém, vagy átsétálnak előttem anélkül, hogy körülnéznének. De a kedvencem az a nő volt aki a keskeny bicikli út közepén sétált, miközben könyvet olvasott. Fogalma nem volt róla mi történik körülötte. De ha elütném őket, akkor ők lennének felháborodva. De a külföldiek ugyanígy közlekednek ám. Most vagy az van, hogy nagyon hamar asszimilálódtak a magyar közlekedési szokások között,vagy nem igazak azok a legendák, hogy csak a magyarok közlekednek hülyén. Bár az tény, hogy Ausztriába, de még Olaszországban is gond nélkül át szoktak engedni a járdán.
De ugyanígy nem értem amikor a biciklista megy a járdán vagy az autók között, miközben lenne bicikli út is. Én egyaránt szoktam járni kocsival, biciklivel és gyalog is, úgyhogy nem tartozom egyik szubkultúrához sem. Éppen ezért mindegyik csoporttal szemben kritikus vagyok és igyekszem a másik kettőre is tekintettel lenni, és az ő számukra is megkönnyíteni a közlekedést, akármelyik közlekedési eszközt választom is.
